Az Ezüst-út a rómaiak ideje elött, egy olyan út volt, amit foleg az évszakos utazok használtak Dél és a fésziget észak-nyugati része között. Idoszámitásunk elott a 2. században kezdték használni ezt a római-utat, és késobb ez lett az egyik legfontossabb út a kommunikáció terén az egész Ibériai-félszigeten. Még ma is sok római kori épitmény, mint: hidak, erodök, kilométerkövek (gránitból) és “mansios”-ok (helyek, ahol az utazók megpihenhettek és amik mutatják a jelenlegi települések eredetét) megtalálhatóak és idézik fel a multat.

Késobb az út összekötötte Astorgát az északi Gijonnal, és Meridát a déli Sevillával.ez azt jelenti, hogy az Ezüst-út amikor elkészült, összekötötte egészen a félsziget északi és déli pontját.

A “Mesta” ideje alatt, amikor átmenetileg itt hajtottát át a szarvasmarha csordát, hogy jobb legelot találjanak, az Ezüst királyi csorda útvonal a Római-útnak volt a része, amit egészen addig használtak, mig ezt a területet is el nem érte a modernizáció.

Nemúgy, mint a szent Jakab-útnál itt, az Ezüst-útnál végigmehetünk úgy, hogy senki emberfiával nem találkozunk az úton, keresztül a tájon, gyalog vagy biciklivel, mindeközben hihetetlen gyönyöru természetet látunk folyamatosan változni.

A legkülönösebb temészeti képet mindeképpen Extramadura fogja nyújtani, a Monfragüe Nemzeti park, a Gatai hegység, és a Cornalvoi Nemzeti park tölgyfái. Meg kell ugyanakkor emliteni a Salmantini középkori részeket és a Zamora közelében lévo Duero folyó szépségét is.

Astorga, Benavente, Zamora, Salamanca, Bejar, Plasencia, Cáceres és Mérida, csak néhány a városok közül, amiken az évezredes gyalogút jelentos történelmet irt bele a kövekbe több, mint 2000 éven keresztül.