Kanári-szigetek egy hét szigetbol álló autonóm közösség (Tenerife, La Palma, Gomera, Hierro, Gran Canaria, Lanzarote és Fuerteventura) az Atlanti-óceánban, szemben Afrika észak-nyugati partjával. A klima szubtrópikus és óceáni. A homérséklet minden évszakban meleg és csak nagyon ritkán esik, az átlag homérséklet egész évben 19 fok körül van. A Kanári- szigetek nagyon egyedi hely Európában, ami foleg kimagaslik a “napfény és tengerpart” turizmusával. Több ennél, hogy csak kevés vulkanikus szigetnek van ilyen temészeti különlegessége és tájképe mint a Kanári-szigeteknek. 7500 Km² -en elofordul s nedves esoerdoktol a szubtikus sivatakig minden éghajlat.

Történelmileg is megállja a helyét, amikor a „szerencse szigetének” nevezzük, ahogy a római és a görög irók irták. De a sziget ekkor még nem volt egyesitve a Kasztiliai királysággal egészen 1496-ig, ekkoris Juan de Bethecourtnak köszönhetoen. Ebben az évben Kolombusz hajói megálltak itt mielott folytatták útjukat az Újvilág felé.

A Kanári-muvészetek a külso hatásokból erednek, kivételt csak a barlang-festmények és a festett kövek alkotnak, amik a kontinentális hatás elott keletkeztek. A „Güimari Etnografiai piramisok”-park egy történelmi muemlék nagy archeológiai értékekkel, ahol hat rejtett piramis található, amik egy archeológiai tanulmány által váltak hiressé a világban. A késo gótikus muemlékek közé soroljuk a Las Palmasi katedrálsit és a San Gabrielli kastélyt Arreficeban. A mudejar épitészeti stilus szintén hagyott hátra bizonyos nyomokat a szigeten, mint a San Telmoi templom.

[Autonóm régiók]       [1 2 3]